A Magyar Olvasástársaság felhívására 2005 óta minden szeptember 30-án, Benedek Elek születésnapján a népmesét ünnepeljük hazánkban. a nagy meseíró iránti tisztelgésként.

150 évvel ezelőtt, 1859. szeptember 30-án született egyik legnagyobb mesemondónk. Benedek Elek a Székelyföld szülötte, a napvilágot Erdővidék egy kicsi falujában, Kisbaconban látta meg.Országgyűlési képviselőként az ifjúsági irodalommal, népköltészettel, valamint a közoktatás kérdéseivel foglalkozott. Az ifjúság számára meseátdolgozásokat, verseket írt. Meseíróként a magyar gyermekirodalom egyik megteremtője. 1889-ben Pósa Lajossal elindította az első irodalmi értékű gyermeklapot, Az Én Újságomat, és szerkesztője volt a Jó Pajtás gyermeklapnak. Élete alkonyán visszatért szülőföldjére, ahol fáradhatatlanul küzdött tovább elképzeléseinek valóra váltásáért. Munka közben érte a halál 1929. augusztus 17-én. Az utolsó három szó, amelyet kért, írói végrendelete: "... fő, hogy dolgozzanak.".

A népmese egy kommunikatív csatorna, ahol a csodás elemek jelentik a kódot, a hallgatóság pedig megfejti, dekódolja azokat. De a népmesék szájról szájra terjedtek, így a mese mindig újjászületett, soha nem jelentette ugyanazt, mégha a mondanivalója ugyanaz volt is, a hallgatóság és az előadó változásával, a mese is változott. A népmese az élőbeszéd művészete. A népmese egy kincs, amelyet tovább kell adnunk gyermekeinknek, hogy ők is részesüljenek a csodából, hogy a mesemondás rituáléjával ők is részesei lehessenek a társadalomnak.

A Népmese Napjának célja, hogy a gyerekek és felnőttek meghallgassák egymás legkedvesebb meséit, megemlékezzenek a mesemondókról, mesegyűjtőkről, valamint, hogy ismét felfedezzék a mesékbe szőtt bölcsességeket, üzeneteket.

"Ne hagyjuk veszendőbe menni mindazt, ami évszázadokon át élni segítette az embereket!"

Esti Mese Vár
Magyar Népmesék
Benedek Elek mesék
Benedek Elek Honlap
Benedek Elek Emlékház

A helyzet az, hogy elfelejtettünk mesélni. Boldizsár Ildikó mesekutató szerint a XX. század elejéig a mesélés, igaz, elsősorban faluhelyen, mindennapos volt. Jóllehet a fikció iránti igény ma is nagy - nem véletlen, hogy a televíziós szappanoperák vagy a könnyed, romantikus regények nagy népszerűségnek örvendenek. De éppen a televízió, a felgyorsult életritmus szorította ki a meséket napjainkból. A szakemberek szerint a népmesék élni tanítanak, meg tudják mutatni, hol a helyünk a világban, hogyan lehet a konfliktusokat megoldani. Nagy Attila olvasáskutató, a népmese napjának egyik kezdeményezője mindehhez hozzáteszi: nemcsak látni tanítanak a magyar mesék, nemcsak arra tanítanak tehát, hogyan tegyünk különbséget a jó és a rossz között, hanem szólni is. Fölfrissítik, megújítják nyelvünket.

- A népmese napjával arra is szeretnénk felhívni a figyelmet - folytatja Nagy Attila -, hogy a mai rajzfilmek számottevő részében nem beszélnek a figurák, csak akció van bennük, agressziót mutató képek, amelyek - ellentétben a népmesékkel - nem segítenek a gyerekben lévő feszültségek átrendeződésében.

Magyarországon a 18. századtól kutatják a népmeséket: Erdélyi Sándor, Ipolyi Arnold, Arany János, Berze Nagy János, Kovács Ágnes eredményeit emelhetjük ki. Rávezetnek minket arra, hogy a népköltészet egyetemes problémákat és válaszokat fogalmaz meg, és minden nép ezekre a kérdésekre sajátos válaszokat ad a meséiben. Épp ettől izgalmasak és mások az egyes népek meséi.

Őseinktől kincsekkel teli tarisznyát kaptunk örökségbe, de mintha egyre gyakrabban tétlenül néznénk ennek háttérbe szorulását, elfelejtését. Vegyük birtokba, ismerjük meg, fényesítsük újra és adjuk tovább az eleinktők kapott, élethosszig érvényes, értékes, unokáink számára is feltétlenül megőrzendő, mesebeli kincseket!